Dr. Kőrösi Beáta vagyok, a Budapest in Love projekt megálmodója. Mesterségemre nézve pszichopedagógus, coach és mediátor, előadó, tréner. Nap mint nap emberekkel és párokkal dolgozom segítő szakemberként. A munkám a során szerzett tapasztalataim igazolják, hogy az emberek magánéleti, párkapcsolati problémáit, konfliktusait, elmagányosodását akár egy kapcsolaton belül is, leginkább a saját érzelmekkel való kapcsolat elvesztése okozza. Azt tapasztalom, hogy le vagyunk nevelve arról, hogy átéljük, megfogalmazzuk, kimutassuk pozitív érzelmeinket. A negatív érzelmek átélése és kimutatása sokkal inkább jellemző, és kevésbe van letiltva; szabad folyást is engedünk nekik, sokszor visszafordíthatatlan rombolást okozva ezzel. Magánéletünkben is és társadalmi méretekben is jellemző mindez. Ekkor fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy tartsunk egy pozitív tükröt az emberek felé, amelyben azt mutatjuk meg, hogy létjogosultságuk, erejük és hatásuk van a pozitív érzelmek felvállalásának és kimutatásának. Erre a hívószóra jött létre a Budapest in Love, mint mozgalom, közösség, pozitív gondolat- és érzelem gyűjtőtégely. Egy bizonyíték arra, hogy a világ és az emberek telis teli vannak szeretettel és örömmel és bátorsággal, hogy mindezt felvállalják maguk és a világ előtt.

 

Kalmus Felicián vagyok, Budapesten születettem. Eddigi munkáim között pop & rock lemezek, reklámzenék és filmzenék egyaránt megtalálhatók. A Liszt Ferenc Zeneakadémián szereztem művész diplomát, mint cselló szólista és tanár, emellett hangmérnöki végzettséget a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola képzésén. Szeretem a zene erejét, ahogy új érzéseket ébresztenek, meglévőket megerősítenek.



 

Uram János vagyok. A fényképezés gyermekkorom óta érdekel, de jómagam nem vagyok túl fotogén. Röviden és tömören ez vezérelt a fényképező túloldalára. Mivel a fotókon szinte minden esetben valamilyen előnytelen beállításban szerepeltem, elgondolkoztam azon, hogy mik azok a tipikus amatőr - és nem is mindig csak amatőr - hibák, amelyek számtalan esetben visszaköszönnek a fotókon. A rólam készült (vagy inkább ellenem elkövetett) fotók egy részén világítok a vaku miatt, másrészről rájöttem, hogy fénysebességgel mozoghatok, hiszen sokszor nappal is bemozdult a kép. A kompakt gépek korszakának hajnalán már vörösen izzó "nyusziszemeim" is lettek, illetve különféle nemkívánatos végtagok, csuklópántok takartak ki... ekkor döntöttem úgy, hogy fotós leszek. Ahogy fokozatosan nyitottam a témára, többet és többet fotóztam, kiállításokra jártam, szakmai könyveket olvastam, egyre inkább láttam a régebbi fotóim hibáit. Ezek többnyire apró, de zavaró dolgok, amelyek akár képesek egy tökéletes képet is elrontani. Minden buktatót elkerülni ugyan szinte lehetetlen, de törekedni kell rá, mindezt természetesen amellett, hogy a megfelelő pillanatot a megfelelő szögből, a megfelelő beállításokkal kapjuk lencsevégre. Középiskolás fejjel készítettem el első filmem forgatással, vágással és némi 3D modellezéssel. Itt nagyjából ugyanazok az alapszabályok, mint a fotózás esetében, de mégis teljesen más világ, nem véletlenül külön szakma. A filmkészítés óriási előnye, hogy néhány percbe sűríthetünk indulatokat, érzelmeket. A film képes olyan mondanivalót közvetíteni csekély idő alatt, amelyeket csak hosszas beszélgetés vagy érvelés alatt tudnánk eljuttatni a célközönséghez. A közlékenység és tömörség miatt napjaink rohanó társadalmához talán a videók, rövidfilmek igazodtak leginkább.

 

Copyright © 2015 Budapest in love